Fanfictionok

TEENAGE MUTANT NINJA TURTLES

Safe and Sound
-Leo-
1. Fejezet a halál hangja

- Mindenki más véleményt alkot a világról másképp látja a dolgokat semmi értelme az ellen tenni ami éppen most van.  A Jelenben az emberek nem tekintenek semmi másnak mint génmanipulált mutánsoknak. De csak ennyi lenne? Mutánsok vagyunk? Vagy hősök…?

- Szép napra virradtunk vagyis amennyit lehet tudni a csatornából Mikey zenéjére felébredve kótyagosan kikászálódtam az ágyamból megdörzsöltem a szememet és végig pásztáztam a szememmel a földet amelyet vastag kosz réteg borított mindenütt pormacskák pizza darabkák és hasonló dolgok … hát mindegy nagyot sóhajtottam majd lementem és jó reggelt kívántam a többieknek. Donnie felnézett a munkájából majd egy olyan fittyet sem hányó hangon azt mondta reggelt majd vissza nézett a munkájára , Raph miközben Tüsit etette  oda legyintett egyet felém azt hiszem azt jelentette jó reggelt… Mikey pedig a töröküléséből kipattanva ugrándozva köszöntött. Nos azt hiszem ez jól esett bár nem tudom mert az ordító zene elterelte a figyelmemet a kissé túlpörgött Mikey - ról. Kinyújtóztattam a végtagjaimat majd a konyha fele vettem az irányt , hogy megreggelizzek amikor April besuhant hozzánk. - Srácok , Srácok nem fogjátok elhinni i történt velem!  Nem tényleg nem … na mi? Mi történt? Valami gond van? Ettél tofus chipset reggelire? … Ő nem , nem és nem … nos a suliban van egy új gyerek és nagyon furán viselkedik rám akaszkodik meg minden állandóan velem akar lenni és mindent meg akar rólam tudni! Hát ne mondj neki semmit sokkal nagyobb értelme van mintha elárulnál neki mindent és kiderüljön , hogy valami fura dologban sántikál. Vagy a Kraang - nak dolgozik!  Vagy simán egy hülye nyomi a gyerek és téged pc - zett ki élj a lehetőséggel szívasd meg. - Mindenki Raph - ra nézett aki felvonta a vállát majd megfordult halk röhögéssel távolodva. Mintha senki nem vette volna észre , hogy röhög , jó mindenki kivéve Mikey. - Ne aggódj majd utána nézünk ennek a gyereknek. - Bíztattam Aprilt pedig nem voltam benne biztos , hogy nincs nagy baj. Az egész napunk ráment arra , hogy utána nézzünk ennek a gyereknek Donnie azt mondta , hogy csak egy átlagos kissé több odafigyelést igényelő gyerek. Így ne is törtük magunkat tovább úgy is késő volt de aznap valami terjengett a levegőben ami engem nagyon zavart. Már majdnem elaludtam amikor Raph szobájából hallottam valami nagy zajt. Gyorsan át is mentem de senki nem volt ott… Gyorsan körbe néztem amikor … az ágy mellett ott ült Raphael össze kucorodva szomorú arc kifejezéssel soha nem láttam még ilyennek furcsa volt. Le ültem mellé először csöndben néztem a falat majd hallottam valamit a falból egy hangot. Meghalsz … Meghalsz ismételgette a hang egyre csak … majd elhallgatott Raph arcára kiült a félelem. - Ez a hang … már napok óta … minden nap mást mond de ma … - Raph még jobban összehúzta magát majd nagy levegőt vett és folytatta. - Azt mondta , az első nap , hogy tűnjek el  , hogy soha vissza ne térjek. Második nap , hogy a lelkem sötétebb mint az árnyak a Nu sett hegységben… most meg ez… N -Nu sett? … de az nem… nem lehetséges. - Raph aggódóan rám nézett eddig még sosem láttam volna , hogy … félt és a sírás kerülgette de tartotta magát nehogy gyávának vagy gyengének gondoljam. Raph felkelt majd kisétált a szobájából … de remegett a félelemtől az ajtóban megállt megtámaszkodott és azt mondta. - Ha ... ha igaz amit ez a hang mondott jobb ha nem sodorlak titeket veszélybe azzal , hogy itt maradok. De Raph! - Hiába mondtam mire kimondtam Raph kiment az ajtón és nem is figyelt rám néha meg imbolygott majd legvégül a babzsákba lehuppanva és megfordulva látszott rajta , hogy itt már a lelki ereje elhagyta őt és tisztában volt vele , hogy az ereje most nem segíthet … de valamit nem értettem … Hova lett az a Raphael akit ismerek aki mindig harcra kész aki soha nem mutat félelmet valahogy most csak a kiskori énjét látom benne … Aki lehet hogy magabiztos és erős de mégis … fél. Ezt nem hagyhattam annyiban Raph a testvérem és bármi is legyen nem hagyom , hogy a testvéreimnek baja essen. Oda mentem hozzá és így szóltam. - Ezt a csatát nem egyedül kell megvívnod ha elmész én veled megyek. - Raph felkelt majd bólintott. Össze pakolunk és indulunk a Nu sett hegységbe … nem adom olcsón a bőrömet. - Írtunk egy üzenetet és … a kaland elkezdődött…

2. fejezet A könnyek Tava

A városban cirkáltunk és siettünk minél hamarabb ott legyünk a Nu Sett hegységben. Már jött fel a nap mire a városból kiértünk a T-Phone - okat otthon hagytuk na már csak azért is , hogy ne járjunk úgy mint amikor April felhívta Donnie -t .. na mindegy. Én normális tempóban akartam menni de Raph … nem állt meg még pihenni sem. Hihetetlen kordinációval és gyorsasággal haladt előre. Azt hittem lehagy meg olyanokat vett észre amiket én nem … úgy látszik ha rémült mindent kiszúr … Bár a félelem rossz dolog de az érzékeket élesíti. Haladtunk előre mint szél és az idő de nem vettük észre , hogy valakik követnek bennünket. És nem Mikey vagy Donnie volt… Csak figyeltem azt , hogy raph hova lépked nehogy félre lépjek amikor valami le sodorta Raphot a fáról és egy nagy csobbanással a vízben landolt. - RAPHAEL!!! - Gyorsan oda siettem a parton volt már mire oda értem … jól volt de … nagyon fókuszált valamire ami a túlparton volt. Egy alak ami félig ember félig állat alak volt … Elő ugrott majd megláttuk , hogy egy kislány az fekete hosszú haja volt neon zöld szemei mint Raph - nak Róka füle és Farka és bár határozott volt mégis félt azt nem tudom mitől … talán tőlünk? Vagy tudhatott valamit amit mi nem? A Lány közelebb jött mi pedig hátráltunk. Nem volt veszélyes a kinézete de ha valami le tudja sodorni Raphot a fáról ilyen gyorsasággal akkor attól inkább tartanék. - Ne aggódjatok , hogy ha meg akarnálak ölni titeket már megtettem volna … egyáltalán nem akarlak bántani titeket és bocsánat , hogy lesodortalak. Azt hittem , hogy… - Lenézett a földre és nem folytatta a mondatot elszomorodott majd hátat fordított nekünk és a vízre nézett ami kristálytiszta volt és világított a vízben minden növény és körülötte is. Bár ezt nem lehetett nagyon kivenni egyelőre hisz nappal volt. A Lány le guggolt majd a vízhez ért és a víz eddig tükör sima tükre megfodrozódott. Rá néztem Raph arcára aki nem vette le a szemét az idegenről inkább mélyen figyelte , hogy mit csinált. Én is oda néztem megint. A Lány lehunyta a szemét majd felkelt felemelt a két kezét majd a szél besüvített a fék mögül és virág szirmokat hozott a szél amikor a vízen landoltak majd mintha ezernyi Szentjános bogár lett volna vénnyé változtak majd felszálltak az égre és eltűntek majd halk suttogást lehetett hallani. - Ne félj , Gyere közelebb , Tedd a kezed a vízre , Segítünk , Mond meg mit akarsz itt halandó. - Mi csak figyeltük mit csinál és hallgattuk a hangocskákat amik minden mondatuk előtt sóhajtottak egyet mintha lelkek lennének de nem rosszak. A Kislány letérdelt majd így szólt. - Az… az anyukámat szeretném látni … - Lélegzet vissza fojtva figyeltük mi történik majd a víz tükrén egyszerre csak megjelent egy női arc egy mosolygós arc majd halk nevetést hallottunk mintha a tükörkép nevetett volna. A kislány fülei lekonyultak és az arcán pár könny csepp legördült a tükörképhez akart érni de az addig mosolygós arc … eltűnt. Raph és én elszomorodtunk … érezni lehetett , hogy a légkör megváltozik. A kislány szipogott és halkan mondogatott valamit amit csak néha hallottunk. - Sajnálom anya …. nem voltam elég erős , hogy megvédjelek. - Egyre csak hajtogatta , hogy sajnálom , sajnálom , sajnálom. Össze szorult a szívem egyszerűen még levegőt se bírtam venni úgy el szomorodtam ennek láttán. Raph le ült a földra és a távolból figyelte azt ahogyan a kislány nézi a tavat arra várva , hogy újra láthassa anyjának fantom képét. Le ültem Raph mellé és rá néztem … de ő csak egyre figyelte … az arc kifejezése olyannak tűnt mint általában de … a szemében volt valami ami furcsa volt … talán remény vagy szomorúság vagy mind a kettő. Lassan be sötétedett de mi még mindig a tónál voltunk. Én lefeküdtem a földre és mély lassú lélegzet vételeket vettem. Behunytam a szememet de csak egy pillanatra majd meghallottam , hogy Raph mozgolódik résnyire kinyitottam a szememet és figyeltem mit csinál Raph a tóhoz ment és le ült a partjára … mellette nem messze ült a kislány … aki csöndben még mindig a vizet figyelte de most már néha Raph felé is oda nézett aki viszont a vizet figyelte majd megszólalt. - Az , az ember aki a tó vizén megjelent neked … az anyukád volt? I - igen ő volt az … Mi történt vele? - A Kislány ne válaszolt csak össze rezzent majd az arcára tette a kezét és szipogott. - … Bocs … ne - nem te tehetsz róla … én vagyok gyenge … ha nem lettem volna gyenge a családom még mindig élne … csak az én hibám , hogy nincsenek többé … csak az enyém … az enyém… - Raph a kislányra nézett majd a tóra felsóhajtott és azt a virágot ami maga előtt volt leszedte majd oda nyújtotta a kislánynak. - Az , hogy mi történt a múltban nem befolyásolhatja a jövőnket nézd ezt a virágot … például most le téptem és így el fog hervadni de… De ha a könnyek Tavába teszed begyógyítja a sebet. - Kivette a virágot Raph kezéből és a vízre tette a virág pedig vissza kapta a szárát és a gyökerét majd vízi liliommá alakult át. Ahol élet van ott halál is azt amit elvett tőlünk a sors abból erőt kovácsolhatunk igaz? Igaz. - A Kislány rámosolygott Raphra majd a táskájából előkutatott valamit. Elővett egy dobozkát és oda adta Raph - nak aki kicsit elpirult. - Ez a zene dobozka az élet adó fa kérgéből van és a dobozban arany por van … ha rá teszed bármilyen sebre begyógyul. - Kinyitotta a dobozt … és kivett egy pici port belőle. Majd oda fordult Raph - hoz és megfogta a karját az egyik sebére rá kente az meg …. máris begyógyult. Raph elpirult majd rámosolygott a kislányra. - Köszönöm… m-mellesleg Raphael vagyok … de szólíts csak Raph - nak. Én Yumi vagyok … - Egymásra mosolyogtak majd "Yumi" felkelt és oda ment a legközelebbi fához és le kuporodott az aljába és a tó fele fordult úgy , hogy közel legyen a tó tükréhez lehunyta a szemét és amikor lehunyta a szemét meg jelent mellette egy alak ugyanaz a nő akit a tó tükrében láttunk. Rámosolygott Yumira megsimogatta a lány fejét elmosolyodott majd eltűnt. Yumi elmosolyodott majd pár könnycsepp az arcán legördült. Raph oda ment ahol én vagyok én úgy tettem mintha aludnék. Megvártam míg elalszik majd felültem. Még mindig az a hang volt a fejemben … "meghalsz … meghalsz" … megráztam a fejemet majd én is a tóhoz mentem oda hajoltam és néztem a víz tükrét. - Ha van valami … amit tett Raph … az biztos nem olyan súlyos , hogy elvegyétek az életét … Ha van bármi amivel ki engesztelhetlek titeket szellemek akkor… kérlek … - A vízen megjelent egy női alak fehér hosszú haja volt fehér ruhája és ezüst szemei. A túlpartra mutatott ott állt egy fekete árny piros szemekkel majd elmosolyodott kivillantak éles fogai melyről a vér csöpögött majd intett , hogy menjek közelebb. Én bár nagyon féltem oda mentem az árny pont elém be ált, Majd Raphra mutatott. - Ha az ö élete nem lehet az enyém más életével kell fizetni az ö lelke haragos és erős ö lehetne az alvilág ura minden sötétség uralója a te lelked túl gyenge túlságosan kötődsz ehez a világhoz de ő sohasem volt annyira kötődő mint a testvérei vagy őt viszem … vagy téged csak egy kiút van a Nu sett hegységben ha feláldozza magát valakiért akit szeret akkor nem veszem el az életét 2 napotok van hogy véghez vigyétek ha nem a testvéred meghal. TE!!!! - De mire kimondhattam volna a szellem eltűnt. - Ha feláldozza magát? … Valakiért akit szeret. - De ha feláldozza magát akkor meghal… valahogy nem tetszett ez nekem ez … 2 nap alatt nem érünk fel nem is tudjuk oda az utat … egész éjjel ezen gondolkodtam nem tudtad aludni. Raph felkelt és rögtönk Yumi felé nézett aki nyújtózkodott. De nem volt mit tenni oda mentem Raphoz. - Raph , most azonnal indulnunk kell! Ha most nem megyünk sosem találjuk meg a Nu sett hegységet. - Raph rám nézett és fel kelt. - Miért mi történt miért kell így sietni? Mert … mert … MERT? MIÉRT!? - Nem bírtam elmondani neki … pedig muszáj volt. - Mert ha nem megyünk fel oda és nem áldozod fel magad egy szerettedért akkor meghalsz! - Raph arcából kifutott a vér.. majd hátrált tőlem és kapkodta a levegőt. - Nem… NEM! Ez nem lehet … - Neki támaszkodott a mellette vélő fának és a mellkasára tette a kezét. - Azt se tudom merre kell mennem … Vagy egyáltalán azt , hogy mit tettem , hogy meg kell … - A Mondatot nem fejezte be csak megfordult. - Ha szembe kell néznem a halállal és nem sikerülne a küldetésem akkor … Nem akarom , ha meghalni látnál … Raph te most .. Nem Leo .. hiába jöttél el velem … köszönöm , hogy eddig elkísértél de … az igazság az , hogy … hiába volt az eddigi út is. Nem adhatod fel ilyen könnyen megtaláljuk a hegyet! - Yumi felkelt és aggódó tekintettel figyelve minket elkiáltotta magát. - Ha feladod semmit nem érsz el még élsz még megteheted azt amire hivatott vagy! Elvezetlek titeket a Nu sett hegységbe!

3. fejezet Emlékek ösvénye

Már egy fél napja úton voltunk és egy sötét erdőbe érkeztünk. - Bármit láttok vagy hallotok … ne rántsatok fegyvert. - Meghökkentünk ennek hallatán mert mi van ha valami olyasmi jön ami megtámad ne rántsunk fegyvert? Raph eltette a sais - ját amit eddig piszkált majd Yumi után indult a sűrűbe…. komolyan nekem van itt egyáltalán eszem hogy kell fegyver? Mindegy hát eltettem minden fegyverem és a többiek után mentem. Bolyongtunk az erdőben elágazásról elágazásra sétálgattunk ösvényről ösvényre. Tiszta kész voltam már de nem álltunk meg bár fáradtak voltunk egyáltalán nem érdekelt minket majd Yumi felemelte a bal kezét és egy teljesen sötét és kopár ösvényre mutatott. - Itt kell átmennünk ez az ösvény kihozza belőlünk a legrosszabbat mert olyan emlékeket hoz fel bennünk amelyekre nem akarunk emlékezni vagy amire már nem is emlékszünk emlékek képsorozatát fogjátok látni mindannyiunk emlékei láthatóak lesznek. - Nagyot nyeltünk majd elindultunk. hangokat hallottunk mindenütt emlékképek és emberek alakjai lebegtek.

 - Bú Donnie megijesztettelek? Ne már Raph ez nem fair! Leo Raffi piszkááál! Ne piszkáljátok egymást.
- Anya ezt nézd ezt nézd egy hóember! Csodaszép Picim csak így tovább!
- ÁÁ csak csótányokat ne fúj! A Nagy Raph fél a csótányoktól? Hahaha! MIKEY!!!!
- Szecska mester ugye majd ma tudunk játszani? Ma fontosabb dolgom van Leonardo … Igenis mester.

- Anyaaaaa!!! Sose félj kincsem ha meg is halok a szívedben örökké élek. Anya? ANYA NE!
- Az emlékek egyre csak jöttek és jöttek régelfeledettek és szomorúak … ezek az emlékek inkább fájdalmasak voltak mintsem olyan emlékek amikre jó vissza tekinteni. Olyanok kerültek felszínre amikről nem szívesen beszél az ember. És láttuk ahogy mások élete , hogy hullott össze Yumi családja szétesett az apját nem ismerte a testvére az apukájánál maradt az anyját pedig megölték. Raph egyik régi emléke rámutatott , hogy nem azért nem barátságos mert ilyen a természete hanem mert nem kapott elég figyelmet kiskorában. És én … Rámutatatott ez az ösvény arra az oldalamra amelyet nem igazán akartam megmutatni. Fényderült mindenre az , hogy hogyan lettünk azok akik és rájöttem , hogy az én életem sokkalta jobb és szebb mint azt hittem elnézve azt , hogy egész életemben eddig úgy nőttem fel , hogy nem is vettem észre a testvéremnek a gondjait és most ez a lány az ő élete csupa csalódás és  fájdalom és még én panaszkodtam , hogy utálnak az emberek csak mert más vagyok. ….

4. fejezet Szasha

Az erdőből kiérve más szemmel láttuk a világot megvilágosodtunk mindennel kapcsolatban ami eddig történt velünk az életben. Ha egymás gondolatait hallottuk volna egyre gondoltunk volna az élet sokszor hátba döf és amikor már azt hisszük jó dolgunk van és semmi rossz nem jöhet jön egy nagyobb csapás , de azok után , hogy minden csapást átvészelünk a felhő mögött még lehet fény lehet még szerencsénk és 2. esélyünk ha nem adjuk fel soha azt amink van hanem gyarapítjuk a tudásunkat és azt , hogy mennyire nyitjuk tágra a látó körünket csak nézzünk előre és ne adjuk fel … ez az amire Szecska mester mindig tanított végre rájöttem. Az erdőből kiérve egy tisztásra értünk a tisztás után egy hatalmas hegyvonultat volt. 12 kicsúcsosodó hegy és a középsőnek a tetejét nem is láttuk olyan magasan volt. És még másszuk is meg azt? Este volt már sőt szerintem már hajnalodott is mire ki értünk az erdőből … csak lerogytunk , hogy pihenhessünk de tudtam , hogy sietnünk kell. Furcsán hangozhat de nekem szükségem van Raphra … mert a testvérem és a testvérek azért vannak , hogy segítsenek egymáson és én ezt tudom. elnyúltam a füvön és figyeltem a csillagokat és azokat a felhőket amik felettünk suhantak el. Olyan békés volt minden de senki nem tudott aludni. Yumi felhozta az ötletet , hogy meséljünk egy történetet az életünkből. Bele egyeztünk Raph - al és kezdtük is. - Emlékszem , hogy amikor még kicsik voltunk állandóan kergetőztünk és én egyszer bele estem a mélyvízbe és ti ki akartatok szedni de még nem tudtunk úszni siettetek , hogy hozzátok Szecska mestert és én csak süllyedtem lejjebb és lejjebb amint le értem a víz aljára azt hittem meg fogok fulladni amikor elfogott egy érzés , hogy megtudom csinálni fel tudok úszni előre tettem a két kezemet csaptam vele 2.őt 3. at és máris haladtam előre a lábammal  rúgdalóctam és fel értem a víz tetejére nagy levegőt vettem és kimásztam amikor oda értetek már üldögéltem és kiröhögtelek titeket. - Mind ketten úgy reagáltak , hogy úúú de gonosz vagy én meg csak nevettem rajtuk. - Jó ak én jövök! - Mondta Raph. - Egyszer még úgy 5 éve azt hiszem …. Valentin nap volt én meg össze vesztem Mikey - al és egész nap csak dúlt közöttünk a háború este nem tudom mivel de nagyon megsértettem és ő elbújt egyedül. Én meg nem tudtam mit tegyek ugye és gondoltam oda adom egyetlen plüssömet maci urat … ne röhögjetek ki … megtaláltam nagy keresgélés után de nem akartam a szemébe mondani , hogy bocsi és így hozzá vágtam a fejéhez a medvét és elrohantam. Hahaha!!!!  Mi a hahaha te komolyan nem lacafacázol Raffi. - Raph le fejelte a földet majd mondogatta nem is vicces és tiszta vörös volt a feje hmm ez érdekes. -  Jó jó akkor most én jövök! Na halljuk Ja kivele! Még régebben azt hiszem 1 fél éve ugyanitt voltam és néztem a csillagokat már akkor sem volt családom. Egyedül voltam egyedül is éreztem magam nagyon és egyszerre láttam valami fényt az erdőben gondoltam megnézem követtem a fehér fényt majd eltűnt egyedül voltam az erdőben a sötétben féltem nagyon már sírtam a félelemtől hallottam valamit a hátam mögött gyorsan felmásztam egy fára és elő húztam a késemet és elő jött egy vörös szemű fekete farkas! - … Vörös szemű fekete farkas? .. de hát… - Ugrált fel , hogy lehúzhasson amikor egyszerre csak … az a világító fehér izé előjött Sárkány alakja volt de nem normális olyan gyönyörű volt tiszta és … nem is tudom olyan fenséges elűzte a farkast és segített nekem lemásznom … volt rajtam egy seb a fején lévő két kis nem tom miből arany por jött ki és a sebem begyógyult. Majd felvett a hátára és kimentünk az erdőből hozzám bújt majd kitárta a szárnyát és átadott egy dobozkát ami az élet fájának kérgéből volt. A sárkányt elneveztem Szashának. - Eltátottuk a szájunkat a történet hallatán. Majd pislogtam kettőt megráztam a fejem és lefeküdtem a földre …. megfordultam és el is aludtam nem tudom mi történt azután de reggel mikor felkeltem Raph és Yumi eltűntek én meg kerestem őket mint egy őrült és csak arra gondoltam várjunk csak , hogy tűnhettek el egy síkságon? Ráadásnak mind 2 - en? Néztem jobbra néztem balra és egyre jobban furcsálltam a dolgot amikor egyszerre csak a hátam mögül kiabáltak , hogy Leo , Leo itt vagyunk! Megfordultam és ott voltak … halat hoztak én meg kiakadtam … mi ez már?

5. fejezet a Nu sett hegy

Nem volt sok időn még ma fel kellett érnünk a hegy tetejére de szerencsére volt segítségünk azért szereztek halat hogy Szasha ide jöjjön … na igen ide is jött mi meg Raph - al csak ámultunk csodálatos állat volt. Mi nem tudtunk mit szólni hozzá csak tátott szájjal álltunk. - Jöttök vagy mi lesz? - Mi csak nyitott szájjal bólogattunk majd fel szálltunk a sárkány hátára aki azon nyomban el is indult amint fel ültünk azt hittem le esek olyan mozdulatokkal haladtunk a sziklák között. Egyszer balra egyszer jobbra fel és le össze vissza cikk cakk - ban minden elképzelhető mozgás kombinációval haladtunk fejjel lefele pörögve stb. azt hittem kidobom a taccsot Raph és Yumi nagyon élvezték az utat … ezeket az ég is egymásnak teremtette … Már ezekre gondoltam annyira jól megvoltak meg olyan sok közös volt bennük. Végre felértünk amint le szállta a sárkány le ugrottam a sárkányról és megöleltem a földet. - Föööööld végreee…. Ugye tudod , hogy a föld koszos? Nem kéne puszilgatni - Röhögte el magát Yumi majd eligazított minket , hogy arra menjünk. Ennyi maradt meg …. Fel majd le majd balra utána jobbra majd fel… erre én mi? - Te nem is jössz be velünk? Jöhetek csak nem tudom hogy Szasha mit fog szólni. Raaawrs! Mehetek na akkor induljunk! - Előre is ment … mi meg össze néztünk Raph - al Yumi mögött , hogy , hogy értette ezt meg. Követtük Yumit és egy hatalmas verembe érkeztünk tele volt csontokkal és törött fegyverekkel meg ilyenek. Egyszerre csak valami megmozdult a sötétben … két vörös szempár majd… Támad! - Raph! Yumi! Leo! - A szörny mind a hármunkat le ütött iszonyú gyors volt. Raph felsegítette Yumit majd felhúztak engem is. - Fölösleges az ellenállás úgy is itt lesz a végső állomás! Szép monológ de nem vagy túl egyedi. Úgy gondolod? És ez mennyire egyedi neked? - A Szörny támadott Yumit le ütötte a földre ő pedig elveszítette az eszméletét. - Yumi!!! Yumi!!! Látom teszik az előadás. Na ebből elég mutasd magad gyáva féreg! - A Szörny elő jött ugyanaz a szörny volt mint akivel beszéltem csak teljes élet nagyságban ahogy torony magassá vált vérben izzó szemei kidülledtek majd rám támadt Raph kivédte majd a szemébe szúrt a szörnynek egy dobó csillagot. - Ngh Ssssz nem rossz nem rossz de nem elég hogy legyőzz! - Egyszerre támadtunk Raph - al a szörnyet súlyosan megsebeztük. - Nem rossz de nem erről egyeztünk meg Leonardo. Ez meg miről beszél Leo? - Megfagytam … nem bírtam semmit tenni. - Leo , LEO , LEONARDO! - A szörny megint támadott most Yumit. Raph a szörny elé ugrott és a koponyájába szúrta a Saist. - Vele te többet nem szórakozol! Raph … emgcsináltad. Persze , hogy megcsináltam. - A Szörnyből kijött a szellem meghajolt előttünk és elment. - De hát… - Nem értettem semmit nem áldozta fel magát a szeretteiért vagy… Raph megfordult és oda ment Yumihoz és óvatosan felébresztette Yumi felnézett majd rámosolygott Raph - ra Raph el pirult … és itt már mindent értettem. A haza utunk már sokkalta könnyebb volt semmi nem keresztezett minket haza érve a többiek a nyakunkba ugrottak úgy aggódtak. Bemutattuk Yumit a többieknek és elmeséltük az egész történetet és most le is írtam csak , hogy megmaradjon az utó kornak. De a , hogy az a szörny miért pc - zte ki Raph - ot az örökre rejtély marad.
~ Yumi

Vége…?

Készítette Nemessányi - Tóth Rita